Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

A NÓGRÁDI TÁJ ÉS LAKÓI Zólyomi József

pökség falvait Kis-Nógrád összefoglaló névvel jelölték a források. Az egyházi tized beszedése jogának felosztásán kívül ez gyakran kisebbnagyobb meglévő földbirtokot is jelentett az adott területen. Érseki birtok volt Érsekvadkert, Patak, Dejtár, Hugyag községekben, a váci püspökségnek Berkenyén, Nógrádon, Csecsén volt nagyobb birtoka. A nemesek, főnemesek tulajdonában lévő falvak a későbbi évszázadokban is e családok örököseinek vagy a birtokok megvásárlóinak használatában voltak. A királyi földek adományozása még a 15-17. században is tartott, így jutottak néhány ekényi (egy ekeföld =150 hold) birtokhoz a Rédeyek Herencsényben, a Balassa család egyik ága Szanda községben. A középkori falvak nagyságáról, változó lélekszámáról nincsenek adataink. Az egyetlen még békebeli állapotokat rögzítő, 1542. évi portaösszeírás szerint a vármegyében közel 400 település lehetett. A felmérésből arra is következtethetünk, hogy a megye apró és közepes nagyságú falvakból állt, nagyobb településnek Balassagyarmat, Fülek, Losonc és Szécsény mezővárosok számítottak. A 16. század közepétől a török támadások gyakoribbá váltak, ennek következtében a lakott települések száma egyre csökkent. Az 1647-ben készült összeírásból Középkori eredetű, evangélikus templom. Nógrádszentpéter