Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VISELET - Parasztviselet Flórián Mária

állításába. Egy 13 éves kislány már megvarrta a maga ingvállat. Még a módosabb parasztlányokkal is előfordult, hogy a legdrágább, a mesterember keze munkáját igénylő ruhadarabokért, mentéért, ködmönért, csizmáért szolgálni kényszerült, hogy a rávalót megkeresse. A teljes ruhatárat csak újasszony korában viselhette tulajdonosa, amikor bizonyos esetekben az idős korára készített szoknyákat, kendőket is felvette. Viseletcsoportonként többé-kevésbé eltérő időben és más szempontok alapján az asszony lassan elhagyta legünnepélyesebb öltözetdarabjait. Korának előrehaladtával egyre kevesebb alsószoknyát vett fel, és egyre sötétebb ruhákba öltözött. Volt, ahol a korhoz illendő öltözetet a szoknya, másutt a vállkendő színéhez válogatták, és megyeszerte nyelvükre vették azokat, akik ruhájuk színében nem tartották be az illendőség szabta határokat. A kötelező színválasztás példáit a Hollókő környéki falvakból idézhetjük, ahol a fiatal férfiak nad194. Legénykék ünnepi vászonöltó'zóben.- ingben, gatyában, szakácskában, csizmában. Érsekvadkert, 1936. Fényes Dezső felvétele, PMF 276.