Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VISELET - Parasztviselet Flórián Mária

nyek, akik nem bírnak ruhát venni, mi még bírunk". Másrészt éppen a gazdagok, a boldogok adták el elsőként ruháikat a szécsényi ócskapiacon, addig, amíg volt, aki megvegye. Egy módos hollókői asszony arra a következtetésre jutott, hogy az új, városias „szoknya lett a nagyságos asszony, nem én" (MANGA J. Hollókő, 1950). Ezekhez, a fent ismertetett parasztos viseletcsoportokhoz képest korán polgárosodott az erősen összehangolódott Őrhalom, Hugyag és az országhatáron kívülre került Ipolyvarbó (JÓKAI M.-MÉRY M. 1998: 285-292) viselete. Ehhez a varbói közös parókián kívül hozzájaWÎKÊÊÊÊHÊÊBÈ 179. Fiatal házaspár. A férfi kihajtott galléros, de derékban dolmányszabású, gyöngyházgombos posztóruhában, csizmában. Az asszony városias ruhában: hosszú ujjú blúzban, hosszú selyemszoknyában, kerekített, csipkés kötényben. Előhaja huncutkára fésült, újmenyecskéhez illő főkötőt visel. Hugyag, 1927. Ébner Sándor felvétele, NMF 57818.