Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VISELET - Parasztviselet Flórián Mária

151. Menyecske köznapló öltözetben, gyermekek között. Kikötött menyecskekendője alól kitűnik homlokkötője, ingvállának bő ujja csipkés, vállkendője láttatni engedi gyöngysorait. Slingelt alsószoknyája kilátszik a szélesen rakott felső alól, ami elé fehér, rakott gangát kötött. Nagybátony, 1935. Fényes Dezső felvétele, PMF 743. főkötőre a felfelé kissé szűkülő pártarészt is beborító négyzet alakú fejkendőt, gyári hímes sejteskendőt kötöttek. A délebbi, Pásztó környéki falvak viselete a fenti csoportokhoz viszonyítva „parasztosabb", még ha itt a 20. század elején is viselték a régiesebb, mellévarrott, slingelt ujjú, húzós nyakú ingvállakat, amelyeket Kazár környékén már felváltottak a bevarrott ujjú ingek. Hasznoson és a környező falvakban - az északabbi csoportok fél lábszárig érő, ráncolt vagy szélesen rakott szoknyáival ellentétben - apró rakásokba pliszírozott szoknyát hordtak. Itt nem kasmír vagy tüll, hanem Pásztón gyolcsra drukkolt és hímzett, slingelt vállkendőket kedveltek. Még feltűnőbb a táj asszonyainak haj- és fejviselete. A menyasszonyi gyöngyös párta levétele után az előhajat itt is dupétba fésülték, de a gyupétot fekete klottba varrt csepűvel is alábélelték, megvastagították. A hajkontyon kovásszal keményített, selyemmel bevont esepükontyot, hegyes kontyot viseltek. Erre borították az aranycsipke átkötőt, amit fekete selyemfodor szegett, és a fejtetőn fészekbe, tarkón bukorva formált piros selyemszalag fogott körbe (GÖNYEY S. 1938:153-159). Errefelé csak a közeli pásztói és gyöngyösi szűcsöktől vásárolták a hímzett cucajt, ködmönt, bekecset, bundát, és a nők - a megyében ta-