Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VISELET - Parasztviselet Flórián Mária

na. Ezért ettől a sok jelentéssel bíró öltözetdarabtól vált meg utoljára az, aki képes volt szakítani szülei, nagyszülei szokásaival, faluja elvárásaival, a népviselettel. A divatváltást többnyire nem is a már felkontyolt asszonyok, hanem a korábbi szokásokat csak formaságként és csak részben átvevő újabb generációk hajtották végre. De az asszonyi fej viselet feladása esetenként még számukra is nehézséget okozott. A már „városiasán" fésülködő és öltözködő szuhai leányokról jegyezte fel Újváryné Kerékgyártó Adrienne (1935:112), hogy lakodalmuk után a régi módon felkontyolták őket, ami aztán egész életükre véget is vetett leánykori városias hajviseletüknek. Ha a 19-20. század fordulója Nógrád megyei parasztviseleteinek állapotát összevetjük az országos képpel, megállapíthatjuk, hogy az általában hasonló folyamatok következtében - a gazdasági lehetőségektől, a társadalmi presztízstől és a helyi szokásoktól függő ütemben - másutt is hasonló lefolyású, mértékű, többfelé még gyorsabb ütemű volt a falusi viseletek változása, városiasodása. A szakirodalom ezt a folyamatot kivetkőzésnek nevezi, de talán találóbb egy drégelypalánki asszony megjegyzése, miszerint a szomszéd falvak „kezdtek mindjobban kivedleni" (KAPROS M. Drégelypalánk, 1974). A kivetkőzés időszakában Nógrád megye már valóban peremhelyzetben volt. Peremhelyzete és az ebből adódó viszonylagos elmaradottsága késleltette a falvak rohamosabb átalakulását, egyben számunkra, etnográfusok számára is megfigyelhetővé tette az országban sokfelé már befejezett átalakulási folyamatot. így lehetőségünk van a Nógrád megyei viseleteknek a végső kivetkőzést megelőző állapotát felidézni, azt az állapotot, amelyik még tükrözi egy-egy adott falucsoport öltözködésének sajátosságait.