Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VISELET - Parasztviselet Flórián Mária

135. Fiatal házasember reveres posztókabátban, iparos kalapban, kalapján bokrétával, nyakravalóval és zsebbe való kendővel. Buják, 1937. Fényes Dezső felvétele, PMF 247. A férfiöltözetekhez képest sokkal bonyolultabb a cifra, sokszor fényűző női viseletek alakulása. A női ruhákat többnyire nem a kor szabványait követő, így standard öltözeteket kínáló mesterek, hanem maguk az asszonyok vagy a közösségi és egyéni igényeket is figyelembe vevő falusi varrónők, a kendők, szakácskák hímét varróasszonyok, rajtjaikat kötőasszonyok, a főkötőket féketővarrók készítették. A parasztöltözetekben évszázadokon át használatos kendervászon, a csupa fonalas, mint a hétköznapokra szánt, hálóruhaként is szolgáló alsóruhák, az aljjal egybeszabott hosszúing vagy a péntő, a pendely és a különálló féling, ingváll anyaga még szerepelt a 20. század eleji kelengyékben is. De egy őrhalmi középparaszt leány 1914-ben kiállított kelengyéjében a 12 csupa fonalas, bő ujjú ingváll mellett már 35 kallott ujjú pamutosvászon ingvállat, 2 grenadin, 4 tüll, 2 csipke, 2 batiszt és 4 keményített gyolcsujjú ingvállat kapott, és ezeknek dereka már nem kender, hanem pamutosvászon vagy gyolcs volt (VARGA M. Őrhalom, 1952). Hasonlóan csökkent a kendervászon jelentősége a pendely esetében is. Egy kazári