Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VISELET - Parasztviselet Flórián Mária

127. Arató férfi fehér vászongatyában, vászon ingben és surcban, marokszedő menyecskével. Rimóc környéke, 20. század eleje. PMF 945. gyolcs, a kasmír, az olcsóbb selyem. A drágán dolgozó városi mesterembereken kívül specialisták, varrónők működtek a falvakban, és a boltokban vagy a vándorkereskedőktől beszerezhetőek lettek a divatos öltözet-kiegészítők, a kendők, pántlikák, gyöngyök. Érvényüket veszítették azok a törvények is, amelyek a parasztságot eltiltották a korábban csak a nemeseket megillető öltözetdaraboktól, a parasztférfiak kék posztó, zsinóros ruhát csináltathattak maguknak, és a parasztasszonyok vállán is megjelent a rókamálas mente. Már csak a parasztpolgárok módjától függött, hogy mit vettek fel. A 20. század eleji összefoglalások szerint Nógrád vármegye férfinépe ekkor még sok 19. századi és még régiesebb öltözetdarabot is viselt. Az emlékezet szerint például Szurdokpüspökiben 1848 körül még csak az „első emberek" viseltek nadrágot, a többi gatyában járt. A szűk, hosszú lábú, az idővel csak alsóruhaként használt vászongatyát és köpperkötésű, erős vászonból készített, pantallószabású változatát munkaruhaként még 100 évvel később is hordták a nógrádi férfiak.