Bagyinszky Istvánné szerk.: A Losonci 23. gyalogezred a Don-menti harcokban 1942-1943 (Salgótarján, 1993.)

Kamarás Oszkár: Visszaemlékezés a salgótarjáni 53/III. zászlóalj doni harcaira

Azt hiszem, nem mondok újat sem a doni harcok túlélőinek, volt katonatársaimnak, sem az elesett bajtársak hozzátartozóinak, ha azt mondom, hogy az elmúlt évtizedek alatt a második világháború keleti hadszínterén részt vett 2. magyar hadsereg valós szerepe, története és tragikus sorsa tabu téma volt. Történészek nem foglalkozhattak vele, résztvevők nem beszélhettek róla, magukra maradt özvegyek és árvák csak magukba folythatták keserveiket és fájdalmaikat. A kommunista pártállam összeomlása megszűntette a tilalmakat, és megnyitotta a lehetőségét a tárgyilagos történelem kutatásnak, a még életben lévő túlélők erkölcsi rehabilitálásának, és a sebzett szívű hozzátartozók soha nem gyógyuló vigaszkeresésének. Amai nap eseménye is beilleszkedik ebbe a folyamatba itt Salgótarjánban: történészek álltak csatasorba, hogy fényt derítsenek a homályban tartott tényanyagokra; múzeumok sietnek pótolni önhibájukon kívüli fél évszázados mulasztást a még fellelhető tárgyi emlékek és írott dokumentumok összegyűjtésével, feltárásával, bemutatásával; mint hosszú szárazság után az életet adó napsugár hatására a nemes gombák, úgy törnek elő a lelketlen sivárságából a II. világháborús emlékművek, kopjafák, emléktáblák; zarándokcsoportok kerekednek fel és látogatnak el a Don vidékére, az egykori harcok színhelyére, hogy fiak és özvegyek keressék a helyet, ahol apáik és férjeik porladó csontjai jeltelen sírokban nyugosznak; A Doni Bajtársak Szövetsége kezdeményező javaslatot terjesztett be a kormányhoz a budapesti Hősök terén az I. világháború Isme-