Bagyinszky Istvánné szerk.: A Losonci 23. gyalogezred a Don-menti harcokban 1942-1943 (Salgótarján, 1993.)

Kamarás Oszkár: Visszaemlékezés a salgótarjáni 53/III. zászlóalj doni harcaira

Utasára. Aszázadparancsnokokig bezárólag kiadott több oldalnyi terjedelmű, minden részletre kiterjedő intézkedés bevezető része lelkesítő szavakkal jelölte ki a feladatot: "Lendületes támadással, fürge, bátor, rámenős utcai harcokkal mutassátok meg, hogy a 23-asok nem maradnak mögötte a többi honvéd ezrednek. A Don könyök megtisztításával kapcsolatban Storoshevoje község gyors átfésülése a feladatunk, mely után minél hamarabb a vázlat szerinti védőállásokat kell megszállnunk, és azonnal tartós védelemre berendezkedni." Részletekbe merülés helyett csak néhány tényadatot szeretnék elmondani. A salgótarjáni és balassagyarmati (vagyis 53/111. és 23/11.) zászlóaljak Novo Uspenkából Storoshevojeba bevezető földút melletti rozstáblás területet kapták támadási sávul egymás mellett 400-400 méteres kiterjedésben. A losonciak tőlünk északabbra kaptak hasonló feladatot. A hajnalban elfoglalt készenléti helyzet a község szélén húzódó orosz védővonal tói mintegy másfél km-nyire volt. A támadást hatalmas méretű tüzérségi tűz és repülőbombázás vezette be, és kezdetben az intézkedés szerinti ütemezésben törtek előre csapataink. Azonban hamarosan kiderült, hogy az ellenállás keményebb, mint amire számítottunk. A község szélétől 500-600 méternyire elakadt a támadás és a learatott rozstábla földön csak kúszva, méterenkénti térnyeréssel lehetett előbbre jutni. Harckocsik támogatásával és csaka késő délutáni órákra sikerült elfoglalni a falu szélén húzódó, műszakilag jó kiépített orosz állásokat, mögöttünk hagyva sok halottat és jajveszékelő sebesültet. (Itt maradt halva többek között a csatamezőn Gál Jenő hdgy., Gyarmati Béla zls., és Molnár László zls. a salgótarjáni zlj-ból.)