Bagyinszky Istvánné szerk.: A Losonci 23. gyalogezred a Don-menti harcokban 1942-1943 (Salgótarján, 1993.)

Szabó Péter: A losonci 23. gyalogezred részvétele a Don-menti harcokban 1942-1943.

tollak be a fenti zászlóaljtól: "10.35. A... 6. század előtt 2 századnyi erőben, hatalmas tömegben támad az orosz. Karonfogva jönnek. Saját tüzérsége és gyalogsága az állást lövi. Vesztesége hatalmas, de újabb hullámban tör előre, sok harckocsival." "16.19. Az állás előtt erősen nőnek az orosz hullahegyek." 14 A zászlóalj az ellenség 12. támadásánál, amelyek 13-án délben már hátulról érte, végleg megsemmisülni látszott. Parancsnokának, Hárs László századosnakvezetésével azonban véres közelharcban kivágta magát a bekerítésből. Az 53/III. zászlóalj szintén csak 13-án, a kora délutáni órákban vonult hátra a Vakbélháton lévő behavazott reteszállásába. A könnyű hadosztály tartalék 23/1. zászlóalj századai pedig megosztva részben a 2. hadsereg január 13-i kudarcot vallott egyetlen ellentámadásában vettek részt, részben a 23/11. zászlóaljat támogatva jutottak vissza a Vakbélhátra. 1943. január 13-ról 14-re a 20. könnyű hadosztály déli szárnya az egyre mélyülő és kiszélesedő szovjet áttörés miatt teljesen nyitottá vált. 14. gyalogezrede ugyan még tartotta Sztorozsevojét, de 23. gyalogezredének töredékeit a községtől délre, a Vakbélháton teljesen körülzárták. A losonci ezrednek innen is a már említett Hárs százados parancsnoksága alatt sikerült kitörni Oszkinó irányába. A hátrajutott 53/III. zászlóalj még január 14-én nem mindennapi fegyvertényt hajtott végre. Szilágyi Dezső százados vezette csoportjának Veszelij Hutor felé végrehajtott cllenlökése következtében, a Sztorozsevojéba bezárt 14. gyalogezrednek is sikerült északi irányban kijutni a gyűrűből. Ezt követően az állásaikból kivetett 23. gyalogezredbeli alakulatok a III. hadtest többi részeivel különböző ad hoc csoportokat alkotva vonultak vissza