Bagyinszky Istvánné szerk.: A Losonci 23. gyalogezred a Don-menti harcokban 1942-1943 (Salgótarján, 1993.)

Szabó Péter: A losonci 23. gyalogezred részvétele a Don-menti harcokban 1942-1943.

hídfő felszámolásába vetett reményeket. Sztorozsevoje visszafoglalása, s néhány arcvonalkiigazító vállalkozás után szeptember végére befejeződtek a hídfőcsaták. A csapatok az elért vonalban védelemre rendezkedtek be. A 23. gyalogezred Sztorozsevoje északi szegélyén egész hosszában megszállta a Don magas, szeldelt partját. A 20. könnyű hadosztály másik gyalogezrede, a 14., pedig a község keleti szegélyén és attól délre alakította ki védővonalát.

11 A 23. gyalogezrednek a hadszíntérre kivonulásától számított véres vesztesége - elesett, eltűnt, megsebesült - 1942. szeptember 15-én 63 tisztes 1575 főnyi legénység vojt. (A veszteség aránya a tiszteknél volt nagyobb; 52,5 %, míg a legénységnél 45,5 %.) 12 A beállót személyi veszteségeket menetszázadokkal, átcsoportosításokkal már nem lehetett teljes mértékben kiegyenlíteni. A jelentésekben inkább harccsoport kifejezéssel illették a zászlóaljakat az őszi hónapok folyamán. 1942. őszére a 2. hadsereg kezdetben remélt gyors leváltása lekerült a napirendről. A német hadvezetés saját és szövetséges erőit - szinte hatásos tartalék képzése nélkül - mind az elért hosszú keleti arcvonalra sorakoztatta fel. A magyar politikai és katonai vezetés - bár ismerte a "doni hadsereg" leromlott állapotát - a háború végkimenetelétől függetlenül, a jövőre gondolva - a visszakapott magyarlakta területek megőrzése érdekében - egy ütőképes honi hadsereg kiépítésére törekedett ekkor már. Embert, fegyvert próbált tartalékolni, ha kellett a 2. hadsereg megerősítéséről való lemondás árán is. A németektől várta a segítséget, s csak némi fegyverzeti, felszerelésbeli kiegészítésre és a személyi állomány fokozatos felváltására hajlott. A 23. gyalogezred alakulatai - miután a Don menti arcvonal legfrekventáltabb szakaszát védték - nem pihenhettek az 1943. januári eseményeket