Bagyinszky Istvánné szerk.: A Losonci 23. gyalogezred a Don-menti harcokban 1942-1943 (Salgótarján, 1993.)

Szabó Péter: A losonci 23. gyalogezred részvétele a Don-menti harcokban 1942-1943.

.már 1942.július 7-től kijutottak. A durnevói erdőségbe irányított 20. könnyű hadosztálybeli alakulatokat július 14-től indították útnak keleti irányba. A seregtest a IV. hadtest alárendeltségébe került, s alakulataira Osztrogozsszk elérése után a német 75. gyaloghadosztály doni védőállásának átvétele várt. Az első menetlépcső már túljutott Repjevkán, mikor július 22-én a csapatok parancsot kaptak a keleti irányú menet beszüntetésére. A könnyű hadosztályt összes részeivel északra irányították, hogy Parnicsnij - Kocsatovka - Sztaro-Nikolszkoje körzetében, a 2. hadsereg balszárnyán, mint hadseregtartalék gyülekezzen. A Voronyezstől ÉNY-ra felderített erős szovjet csapatösszevonások miatt rendelkezett így a hadsereg-parancsnokság. Az alakulatokat községeken kívül, rögtönzött táborokban szállásolták el. Feladatuk reteszállásépítés, illetve az észak felől várt ellentámadások kivédése lett volna. Még alig kezdődtek meg az érdembeli munkálatok, amikor a könynyű hadosztály-parancsnokság újabb parancsot kapott. Csapataiknakaugusztus 7-i indulással, a III. hadtestnek alárendelve 30 km-rel délebbre, Oszkino - Masztjugyino körzetében kellett csoportosulniuk, hogy a soproni 7. könnyű hadosztályt, melynél az ellenség a Don szögletében áttört, a helyzet rendezése után felváltsák. 7 1942. augusztus első hetében már közel egy hónapja folytak a Don menti hídfőcsaták. A magyar hadsereg gyengéit kitapasztaló szovjet csapatok ekkortól indították el támadásaikat a folyó nyugati partjának birtokba vétele érdekében. Ezen eredményes vállakózásaik középpontjába esett Korotojak, Scsucsje települések területe, s a Sztorozsevoje és Uriv által határolt Don kanyar, amely mögé a 20. könnyű hadosztály kiérkezett. 1942. augusztus 8-ra az utóbb említett térségben kritikus helyzet alakult ki. A Don ezen szegletében