Bagyinszky Istvánné szerk.: A Losonci 23. gyalogezred a Don-menti harcokban 1942-1943 (Salgótarján, 1993.)
Szakály Sándor: A magyar királyi honvédség 2. hadserege keleti hadszíntérre történt kiküldésének előzményei
tosnak tartotta, hogy a "bolsevizmust meg ebben az évben végleg legyűrjék**. Hitler kérését tolmácsolva, ehhez Magyarország aktív támogatását, annak egész haderejét igényelte. Ribbentrop tárgyalásai sikerének az érdekében nem titkolta el a magyar tárgyalópartnerei előtt azt sem, hogy a román katonai vezetés a nagyobb magyar részvételtől tette függővé hadseregének teljes rendelkezésre bocsátását a tavasszal megindítandó új keleti hadjárathoz. Bárdossy László miniszterelnök, külügyminiszter tisztában volt azzal, hogy a német "kívánságok" elől 1942-ben már nem lehet elzárkózni, de minden erejével arra törekedett, hogy ezen kívánságokat mérsékelje. Atárgyalások során a magyar fegyveres erőnek Németország érdekeit is szolgáló kárpátmedencei stratégiai szerepére, Románia és a Balkán felől fenyegető veszélyre, valamint a honvédség csapatainak gyenge fegyverzetérc, korszerűtlen felszerelésére, illetve a magyar hadiipar és gazdaság nehézségeire hivatkozott leginkább. Hosszas megbeszélések után a német követelésre adott magyar válasz végül is a tárgyalások utolsó napján, 1942. január 9-én született meg. Erről Weber külügyi tanácsosnak, a birodalmi külügyminisztérium kabinetirodájához 1942. január 17-én küldött táviratában többek között ezeket olvashatjuk: "Horthy kormányzó és Bárdossy miniszterelnök a kérdést a kormány többi tagjával ismételten megtárgyalta, és a tárgyalások utolsó napján adtak választ a birodalmi külügyminiszter úrnak; eszerint Magyarország ugyan nem bocsáthatja rendelkezésre hadseregét száz százalékban a keleti hadjárat céljaira, de hajlandó lehetőségeinek legszélső határáig elmenni, azaz a hadjáratban az eddiginél lényegesebb erőkkel részt venni. Részletekről nem esett szó, azokat a katonai szervek között létesítendő megállapodásokban, főként Keilel vezértábornagy küszöbönálló budapesti látogatása alkalmával fogják tárgyalni." 6 Ribbentrop tehát alapvetően elégedetten távozhatott Budapestről. A légió