Bagyinszky Istvánné szerk.: A Losonci 23. gyalogezred a Don-menti harcokban 1942-1943 (Salgótarján, 1993.)

Szakály Sándor: A magyar királyi honvédség 2. hadserege keleti hadszíntérre történt kiküldésének előzményei

ütközetben vett részt. Ezen előnyomulás és harcok során a gyorshadtest csapatai jelentős veszteségeket szenvedtek, a harci technika pedig erősen elhasználódott, megsemmisült. 2 A magyar politikai és katonai vezetés - főleg a Honvéd Vezérkar 1941. szeptember 6-án kinevezett új főnöke, Szombathelyi Ferenc altábornagy (1941. november l-jétől vezérezredes) - úgy értékelte a helyzetet, hogy a gyorshadtestnek a keleti hadszíntérről történő visszavonása, hazaszállítása feltétlenül szükséges. Ennek a lehetővé tételét mind a politikai, mind a katonaivonalon kérték a németektől. A gyorshadtest csapatainak felváltása 1941. november 6-án meg is indult és az alakulatok 1941. decemberére visszatértek Magyarországra. 1941. decemberére az elfoglalt szovjet területeken csak megszálló feladatokat ellátó magyar seregtestek maradtak, a Magyar Megszálló Csoport parancsnokság irányítása alatt, öt gyalogdandárnyi erőben. 3 Alimitált katonai erő alkalmazására vonatkozó magyar törekvések, elképzelésekazonban csak ideig-óráig látszottak megvalósíthatónak, mivel a keleti hadszíntéren - ha nem is döntő, de - jelentős változás állt be 1941. decemberében. A villámháborús elképzeléseket ugyan nem teljesítő, de hatalmas sikereket elérő német haderőt a szovjet hadsereg csapatai 1941. decemberében Moszkva térségében megállították és ellentámadásuk során jelentősen visszavetették, komoly személyi és anyagi veszteségeket okozva ezzel a német fegyveres erőknek. A Wehrmacht legyőzhetetlenségének legendája szertefoszlott. A moszkvai csatavesztést követően a hitleri Németország politikai és katonai vezetésének a szemében is jelentősen felértékelődtek a fegyvertárs országok - így pl. Magyarország, Románia, Finnország - hadseregei, illetve