dr. Praznovszky Mihály szerk.: Szontagh Pál válogatott írásai (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 5. Salgótarján, 1985)

LEVÉL MADÁCH IMRÉHEZ Horpács, július 6-ikán 1862. Kedves Barátom! — Alázatos köszönettel itt küldöm a nekem m. hó 20-ikán kölcsönzött Harmincz o. é. forintodat. — Ongára pedig nem mentem, először mert nem volt épen kéznél elegendő pénzem, mennyit szükségesnek hittem, továbbá egyik lovainnak némi baja támadt, mi hosszabb utazást nem tesz tanácsossá, végre Ferenczékkel Dolyánban csakugyan találkozván, ők csüktörtökön ide jöttek Hozzám, Budára menvén förödni, s úgy maradtunk. hogy Darvasékat majd együtt en suite látogatjuk meg. — Hogy mit érdekelhet ez 'heged? — nem tudom, azonban nem akartam pénzedet egy db. tiszta papírba burkoltan megküldeni, nehogy a pusztán "üzleti'' levél megerősítsen azon hitedben, hogy én csakugyan "okoss" zsidó vagyok. Es így szükséges fecsegéseket is kapnod "mit in den Kauf", mert ez idő szerint úgy áll a világ, hogy az ember néhány percznyi halálos unalom bevétele után — ti. bemagolván a levelet — még akkor is ha tulajdon pénzét "látja viszont" némi vigasztalódással mondja: levél ide, levél oda, csakhogy a pénz megérkezett. — Mára positiv ígéret folytán Tivadarokat vártam magamhoz, — nem jöttek, Ugy látszik, hogy menez nekik szokásuk. Es így "angol" barátunk e tekintetben mégis inkább "yankee", ami magyarra fordítva annyit tesz mint: czigány. Az aratást meglehetősen rossz auspiciumok alatt megkezdtük, sőt többet mondok, innet-tova bevégezzük. Árpám egyszer markon ázott, rozsom rosz és magtalan. — S ámbár az eső elég volt arra hogy kárt tegyen, kevés a sarjéi növesztésére. Szóval calamitás jobbról, calamitás balról. Itt voltak néhány nap előtt Dezsőfi Ottó és Révay Guszti. — Amaz korábban, ez tegnapelőtt. — Dezsőfinek íigy vettem észre, valami jó akaróm már mint bevégzett pecsovicsot pingált le, elanynyira, hogy indítatva érzette magát engem jó-