dr. Praznovszky Mihály szerk.: Szontagh Pál válogatott írásai (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 5. Salgótarján, 1985)

A központi nagy lapok is, miután a politikában szélcsend állott be, újból megnyitják tárczáikat, bővítik nem politikai rovataikat, hogy szóljanak nem mindég csak az "állampolgárhoz ". de a mezei gazdához, iparoshoz és műkedvelőhöz, szóval az "ember h ez". Lesznek valószínűen közönséged, — vagy inkább kik épen nem lesznek a te közönséged — között, kik vidéki lapot" már csak- azért sem tartanak jogosaiknak, — mert hiszen mit ez igér nyújtani, azt a fővárosi lapirodalomban jeltalálják. De nem hiszem, hogy e lényegesen franczia merev centralisticus felfogás, keletkező vállalatod hátrányára lehetne, s minthogy már elvben hibás is az. Nem kivonok theoretizálni és elvont okoskodások terére barangolni. De hogyha kört teremthetnél; magunknak e vidéki lapok, mi befolyást gyakorolnak a társadalomra, nemzeti öntudat, az erkölcsi érzőiét fejlesztésére, azt igazolja Anglia, igazolja még nagyobb mérvben Amerika. Bocsáss meg, hogy ismét hasonlatokat hasznodn

! : nem vehet mindenki a neki szükséges kelmékből végszámra, nem az anyagokból mázsánként. Nem mehetünk anyagi szükségletűid; fedezése czéljából mindig a gyártás, termelés színhelyére, de közvetítők kellenek. A szellemi termelésnél a nép vérébe a húsába való csepegtetésnek legalkalmasabb közvetítőül tartom én a vidéki lapvállalatokat. Előbb megkedveltethetik, később mint fentebb érintem valódi szükséggé változtathatják az olvasást. S ha vállalatoddal csak pár ezerét, csak pár százat hóditandasz is meg, az olvasás kedvelésének bár kisebb körökbe törj utat, a merev anyag közt az eszmének rendkívül sokat tettél és elismerést foghatsz kiérdemelni. — Ebben adjon Isten erőt és kitartást.