dr. Praznovszky Mihály szerk.: Szontagh Pál válogatott írásai (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 5. Salgótarján, 1985)

Czigányomat holnap várom Lapujtőről, hírrel — mikor kelljen utaznom Ongára kis gyámleányom érdekében, a pünkösdi ünnepeket ott tollendem, de június l-jén már itthon akarok lenni. Isten Veled! Kézcsókomat illetőleg tiszteletemet a hölgyeknek, a gyerekeket szív szerint ölelem. igaz barátod Sz. P. ••3» <«• GYÁSZBESZÉD BALASSAGYARMATON TELEKI LÁSZLÓ GYÁSZÜNNEPÉN, 1861. Tisztelt hallgatók! Teleki László meghalt, Teleki László nem hal meg soha! E szavakkal jelentette olvasóinak e borzalomteljes és mélyen gyászos eseményt hazánk nagy költője, Arany János. Es valóban e kevés szóval több van kifejezve, mint egyelőre gondolnók. — s bizonyára parányiságom érzetében én soh sem lépendettem föl e helyre, ha ide megyénk választott főkormányzó ja által nem szállíttatom. — De miután ezt tenne mily módon kötelességül tekintem, kétszeresen parancsoló kötelességül avagy azért is, mert bár az országé a nagy halott, ránk nézve e kívül mintegy családi színezetű e gyász, kik Teleki Lászlót megyénk szülöttjének oly öntudatos büszkeséggel valljuk: e roppant szavak jelentőségél fejtegetni, e lapidaris mondat márvány szerűségéi némileg közforgalmivá felolvasztani tűzöm feladatomul. — Nem kereshetek én, s ne keressen senki előadóisomban eredetiséget, meglepőséget; viszhang ez csak. s bizonyára csak gyönge viszhangja azon egyetemes feljajdulásnak, melyben az egész haza e hír vételénél felnyögött; gyönge fuvallata azon gijászsohajnak, mely az egész országot immár átlengette; csak egy távolban elvesző gyűrűzete azon hullámnak, melyet nemzeti létünk tótükrén ez irtó-