dr. Praznovszky Mihály szerk.: Szontagh Pál válogatott írásai (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 5. Salgótarján, 1985)

LEVÉL ERDÉLYI JÁNOSHOZ Pozsony, Tavasziló 8-ikán, 1840. Kedves Jancsim! Régi leveledre válaszolok én is, nem ugyan haragból, bosszúból vagy neheztelésből, de characteremnek, általad is ismert, rest indolentiájánál fogva; aztán mentenem is kell magamat, s — ha lehet — tisztítnom — vádjaidból. — Az elsőre nézve „ hogy: „academiai megválasztásod mit sem változtat" sat. kénytelen vagyok megvallani, hogy én azt minden mélyebb czélzat nélkül mondtam: mondtam, hogy mondva legyen, mondtam örömbűi, szélességből, ha íigy tetszik; csak olly értelemben nem, millyennek magyarázóid; sőt ellenkezőleg magyarázható mondásom: „ámbár megválasztatál sat. lén még is szeretlek sat. [/"] — A másikra azt jegyzem meg, hogy én minden embert, olly becsületesnek hiszek, millyen magam vagyok, s azt hívem akkor is, midőn örvendezéseidet mással tudatám — bár vigyáztam, nehogy az ollyas ember legyen, kitől azt tudatni éitallod, s most nem jut eszembe ki vala az — s vétkes vagyok-e akkor, midőn csak önkeblem tisztasága teve azzá? Aztán mint Bölöni mondó, „mit használ nekem egy szép vidék láléisa, ha azt másnak nem mondhatom: „mi szép ez a vidék!'' — Szereim telének lém szavaim, de nem akarói; szerény, s előtted gyanús lenni. — Dialektikám rossz, de lelkiismeretem, önérzetem tiszta. S csak azon tudat x^eteti könnyedén velem a dolgot, hogy ezt te is hiszed rólam. Vachott Sándor tegnap jött fel. Graefenbergbe menendő. Sokat beszélt Pestről, rólatok, Kazinzyf!] soiréejiről és literatúrairól; — mondói azt is: hogy betegeskedel, ez annyival aggasztóbb, mert már másodszor kell hallanom; én az egészséget módfelett becsülöm, s igen búsít minden — bár csekély betegség. Ez magamra nézve tán hypochondria, de másokra nem az; hiszem azonban ép s egészséges