dr. Praznovszky Mihály szerk.: Szontagh Pál válogatott írásai (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 5. Salgótarján, 1985)

mehetne, mikor neki tetszik! Mélyen érzem, íté­leted valóságéit, a többekkel osztott szoba iránt, éppen e percben is, midőn, levelemet nem hon írom. — En most is inkább Pesten vagyok, mint itt, kivált ha leveleiteket kapom. — Csengeryvel is levelezek, ö nekem megyegyűlési tudósítást ír, s csodálkozik, hogy Pozsonyból, „hol naponként ívek mondatnak s történnek, kevésszer veszi levelemet, s innen következteti, hogy mással szívesben leve­lezek". — Pap Endre megy haza. Pestnek. — Tőle olvasóm, az Emlényt, — s kevésbe múlt hogy meg nem csömörlöttem, a „dal leánya* gyilkosa ki­dülledt szemei, — s kedvese szétzúzott koponyájá­tól — Kuthy leginkább mulatott, mondhatom gyö­nyörködtetett. Olvasom a Cartlum 7 lll.-ik részét, s olvastam Themist is, Beöthy Zs. nemcsak dicta­lúrákon, hanem másutt is mást is ír: <"> par force költő. — Egészen a régi. Csakhogy mo;t mór divatos, egy szemre való üveget visel. — Nagyon híjával vagyok a kis phlegnaticokedélyes Berczinek, ö haza ment, pénzhiány s más ok miatt; — jele, mi igen sociális állat vagyok, s magam nem vagyok magamnak elég. — E napokban, igen érdekes üléseink valónak, miket Stuller lapjából ismerhetsz; Láthatd innen, mi char acter nélküli, istentelen elvű, szemtelen gaz­ember: Nagy Pál; ki azon tulajdont, mi által isten­hez hasonló; — eszét; — s dialeclikáját arra hasz­nálja, hogy hazánk jogait miknek szoros fenntartása egyedüli sáncunk, vellicálja, s ki 7 nap alatt, ugyan azon ügyben, a nélkül, hogy utasítása változnék. 3 féle kép nyilatkozott. Deák = Hadúr, Nagy Pál = Ármány. E percben Ármány a győztes. — Sír­tunk s ujongatlunk, nyomorúságunk és dicsőségünk — azaz egyeseink dicsősége érzetében. — A lelkes s általam 2.-ik helyre osztályozott Bezerédy, alkalmasint, áldozata lesz megyéje meghasonlásá­nak, őt ismét buktatni törekesznek s már v'rsza is hívatott, ha a megye alispána, a megyei pecsétet kiadja vala. — Most ezen alispán felírt, hogy élete veszedelmével menekült a zajgól; közül, s halál­fenyegetések, kényszerűek, a többség a visszahívó

Next

/
Thumbnails
Contents