dr. Praznovszky Mihály szerk.: Komjáthy Jenő válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 4. Szécsény, 1984)

Törj össze mindent...

Enyésztő láng nem szebb-e vajon, Mint ami aljasán tenyész? Hahó hős, mint barom az almon? Különb-e a tűznél a penész? Ne higyj te lassú haladásba', Filisztereknek liagyd e tant! Természet örök íijhodása, Miből minden nemes fogant. A régi rossznak foltozása Nem nyerhet örök életet; Csak az a kornak messiása, Ki szívben újjászületett. Lélekben újjá, önmagából, Megistenült lény, önvilág, Egy szikra Isten homlokából. Föltétlen új, remek, csodált. Előre hát, te Isten-ihlett, Kit lelki szomj edz és gyötör, Emelj, ragadj magasba minket, Téged követni szent gyönyör! Teremtsd újjá ez óvilágot, Lehelj dicsőbb lelket bele, Magányod kincseit kitárod: S benépesül a föld vele. ö gazdagítsd e kolduslétet És örökítsed a jelent; Meghódol itt minden tenéked: Oh hozd le, hozd a végtelent! Jövel, jövel, te büszke korszak, Mely a szellem szavára kél! Ledönteni e léha, korhadt Világot óriási kéj!