dr. Praznovszky Mihály szerk.: Komjáthy Jenő válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 4. Szécsény, 1984)

Csak töredék

CSAK TÖREDÉK - 1877. Csak töredék, mit eddig írtam, Lelkemből egy kicsiny darab. Kiket szerettem, kikbe bíztam, Elmetszék ihlett szárnyamat. Szél messze szét nem vitte hírem; Nem számitám a perceket; Az ideált követni híven Rögeszme volt csak, meglehet. Az emberek szívemre mérték A mellőzést, gúnyt, haragot: Balsorsomat méltón zenélték A csonka, csüggedt dallamok. Gonosz kezükkel összedűlték Virágos, ifjéi lelkemet: Nem csoda, ha belőle kuszált, összhangtalan szók zengenek. Földúlt kebellel, rom reménnyel Mit énekeljek és hogyan? Avagy kegyetlen szenvedéllyel Sirassam el, mi veszve van? Jól van, legyek hát puszta visszhang, Kísértethangú sziklafal, Belőle mégse kél hamis hang, Még akkor is magára vall. Visszhangozom a mély siralmat, Kizengem keblem mélyeit S megálmodom pazar jutalmad'' Véremmel táplált eszmehit! Szép pálmalomb, arany Dicsőség, övezz körül, hajolj fölém! Ringasd az álmok méla hősét Hűs árnyaid szentelt ölén!