dr. Praznovszky Mihály szerk.: Komjáthy Jenő válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 4. Szécsény, 1984)

Jóslat

Nem alszik a fáklya, csak lefordult, Majd eljön még az én napom, Kiömlik a szívem, vére csordul, Hogy ki vagyok, megmutatom. A bűvös vessző kirügyedzik, A forgó vész gyöngyöt kavar; A viharok még jobban edzik, Aki merészet hőn akar. Nálam a szó, a titokoldó: Kimondom én, nem reszketek; Elmém, ez örök égi bolygó, Nem léha árnyat kergetett. Nevem a csillagokba írom S emberszívekbe égetem, És túl időkön, túl a síron Terjed hatalmas életem. Szívükbe égetem a dalnak Fényes, örök betűivel; Mellem' kitárom a viharnak: Jöjjön, aminek jönni kell!