dr. Praznovszky Mihály szerk.: Komjáthy Jenő válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 4. Szécsény, 1984)

A homályból

A HOMÁLYBÓL - Szenic, 1894. júl. 19. Ki fény vagyok, homályban éltem Világ elől elrejtezem; Nagy, ismeretlen messzeségben Magányosan lobogtam én. Míg más napok ragyogtak egyre S imádta őket mind a nép; Addig szívem' nem látta egy se, Nem érzé tiszta, nagy hevét. Sugaramat nem verte vissza, Magamban égő láng valék; Világomat gyönyörrel itta Csupán a könnyű, tiszta lég. Csupán a boldog csillagokra Néztem föl a nagy éjszakán. Velük keringve és lobogva Epedtem fensőbb lét után. De mostan szívem szerteárad, Gátját szakítva szétömöl, Keresve földi, égi társat, Kire borulni szent gyönyör. Melege, fénye széjjelomlik Elűzve a sűrű homályt És millió sugárra foszlik, Hogy minden szívet járjon át. Rohanj a lelkek tengerébe Lelkem, te büszke nagy folyam! Szakadj a boldog összeségbe, Hova minden világ rohan! Halj át az élet-óceánba És mindenekbe halva élj! A szellemek rokon világa Szavadra rég figyel: beszélj!