dr. Praznovszky Mihály szerk.: Komjáthy Jenő válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 4. Szécsény, 1984)

Szózat

Ébredj, ébredj már öntudatra, S rohanj az eszmeharcba, nép! Ës egyesülj testvéri frigyben Te szent család, emberiség! Ügy vágyunk a fényben fürödni, Versenyre kelni nyílt mezőn, S harag nélkül a pályanyertest Testvér-szívünkre zárni hőn! Nem győzhet nuis, csupán a szellem, Ahol szabad a pályatér. És önzetlen nemes tusában Legjobbaké lesz a babér. Nyissátok föl a börtönajtót! Nyirkos a föld, a lég dohos. Künn süt a nap s az ég, a légkör Szabad eszméktől villamos. '777 VxV* SZÓZAT Testvéreim! romboljuk össze A múlt sötét, nagy házait! A fülledt börtönök lakóit Hadd járja át élj, tiszta hit! Szentté emelt undok hazugság, Holt kéz emelte durva jog, Ha mi büszkén előre rontunk, Tudom, előttünk bukni fog. Tudom előttünk meg nem állhat A földön semmi hatalom. Szétosztanak a síri rémek, Csak küzdjünk bátran, szilajon!