dr. Praznovszky Mihály szerk.: Komjáthy Jenő válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 4. Szécsény, 1984)

Jóslat

JÓSLAT Vészt jósol a felhők taréja, A szél szilaj danába kap, Az élet kínja, mint a héja Vijjogva a szívemre csap. Fekete fellegek robognak, Nyomukban az egész pokol. Követi déiló viharoknak, Az ég a földdel összefoly. Harmóniátlan, vad zsivajba Kitör a szél, a kárhozott; Kislelkűen borulnak arcra A gőgös földi boldogok. A porba hullnak büszke arcok Sikoltva: „Itt a fergeteg!" A zivatar zenéje harsog: Csak rajta! én nem reszketek. Átok dúlongja ősi telkem', A tűz már vérem égeti, Vesszőzi ostor éle lelkem : Csak rajta! hisz ez kell neki. Csókolja felleg ajka főmet! Nem jő szemembe gyáva könny; A vészharag szívembe' tör meg, El nem borít a vérözön. Ujjongok én a viharokkal S a viharokkal kacagok; A földre ütnek égi joggal, Én magam is vihar vagyok. Tapossatok szívemre bízvást, Dúljátok föl a díis határt! Nem törlitek a szellemírást, Mit szívem legmélyébe zárt.