dr. Praznovszky Mihály szerk.: Nógrádi képcsarnok Nógrádi (Irodalmi Ritkaságok 3. Salgótarján, 1984)

Előszó

ELÖSZO Mikor keletkezett a Nógrádi képcsarnok, ki a szerzője és miért érdekes a figyelmünkre? Ez a három alapvető kérdés, amely ezen „irodalmi csemege" olvasásakor eszünkbe juthatna. Ámbár az is igaz, hogy nagyon kevesen olvashatták ezt az epigramma-füzért mert önállóan még soha, kötetben is csak egyszer, az 1942-es Madách összkiadásban jelent meg, annak is a függelékében. Ez is azt mutatja, hogy a szerkesztő Halász Gábor nem tartotta Madách Imre alkotásánál:, miként nem is volt az. Mai ismereteink szerint három szerzője volt e torzképsorozatnak: Madách Imre, Szontagh Pál és Pulszky Ferenc. Hogy ki-ki milyen arántjban vett részt az írásban az ma már eldönthetetlen, de bizonyos feltevések felállíthatók. Pulszky Ferenc 1846-ban lett nógrádi politikus. Szécsényi kastélya hamar kedvelt központjává vált a fiatal köznemeseknek, akik erre járván megmeg álltak pár vidám, baráti szóra. így barátkozhatott össze Szontagh Pállal, aki ekkor a szécsényi járás alszolgabírója s maga is szécsényi lakos, valamint Madách Imrével, aki barátját gyakorta felkereste a kis mezővárosban. Pulszky Ferenc 1888-ban megjelent önéletírásában ezt olvashatjuk: „Időközben Szontagh Pállal irtunk egy pár tucat epigrammot jó kedvünkben, a megys minden nevezetesebb embereire, magunkat sem véve ki. . . " Miért ez a feledékenység? Miért nem említi Madách nevét? Nem tudjuk. Pulszky egyébként is önkényesen bánt emlékeivel. Ügy alakította, hogy személyisége minél előnyösebb szinten tűnjön fel. (Lásd például a Petőfi-kritikáját!)