dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Gyermekimhez

GYERMEKIMHEZ Játsszatok körűlem. kedves gyermekim, Kis komoly fiúcska, kicsi fürge lány Zajgjatok jól bátran, óh ne féljetek; Alkalmatlanokká hogy lesztek talán. Hogy lennétek? én is játszom véletek Elvész tán egy-két daleszmém általa. Ámde érte gazdag kárpótlás gyanánt Megzendül lelkemben szentebb dal szava. Óh mi nagyszerű, mi szép a gondolat, Mely, a bibliának szent lapjain áll, S mely szerént méltó bért a bűn és erény Késő unokákban is bizton talál. E nélkül miijók is csak magányosok. Másnak búja, kéje kit sem érdekel, Ezzel lesz mii jókból egy emberiség. Melynek keblében csak egy szellem lakol. Fény, nyomor, jövő, mult, mind közös vagyon, Itt van mért kell tenni, tűrni hogy mért kell, És a földön szinte honosabbá vál A lélek, hogy rajta örök honra lel. Játszatok körűlem, kedves gyermekim, lm megifiúlok én is bennetek. Oly édes dal az, mit a gyermek beszél. S melyet én lassankint már-már feledek. Néktek nem nyilt még meg. kedves gyermekim, A rettentő örvény, melyen éltünk foly, Himes szőnyegével betakarta azt Szerető anyátok: a természet, jól. Ti játsztok, nevettek a lágy szőnyegen, Hallgattok vihart és lágy madárzenét, Nézitek a sugárt s fényes árnyait, Melyeket a villám s nap világa vét. Nektek még az mindegy, még előttetek A kis csillag hit, a rózsa szeretet. A mély örvénynek csak fényes tükre van Es mosolygó Isten mindezek felett. Ti még értitek a nagyszerű zenét. Melytől a népdalnak szent visszhangja jő, Mely reggel felébreszt, este elcsitít,