dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Vegyesek (részletek)

12. KÖZÖNSÉGES EMBER Világra lett, nőszült és elvesze, Ezért kár volt emberré lennie. 14. EGY HÖLGYHÖZ Most, látom, mily erősen Valál szivembe nőve, Amint kiléptél onnan, Utánad foly ki vére. » 18. METAMORFÓZIS Midőn a lányka csak menyasszony, Még csupa menny az egész asszony, Későbben amint lesz menyecske, Fogyton fogy a menny s lesz mennyecske, Míg végkép el nem fogy a menny lassan S csak az asszony marad meg pusztán. 20. NÉP SZAVA A nép szava fenyítő üstökös, Feltűnik olykor — elhalaványúl. Kigúnyolják, — de egyszer visszatér S kihányja a földet sarkaibúi. 21. A SZABADSÁGHÁBORŰ Mint villámlás valál, fényes, rövid. Nem tudni honnan, nem tudni hová, Azt sem tudnók, voltál-e igazán? Ha a rom, mit hagyál, nem mondaná. 26. EGY PAPRA Ki mondja, hogy nem vagy jó pásztor felüled, Hisz szalmán tartod a nyájt s mégis jól fejed.