dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Alföldi utazás

Végre a felhő a tó fölébe ére, S rég vált kedvesekként bámulnak egymásra, Nézd, óh lányka nézd, bár oly távol egymástól, Egymásnak alakját tükrözik csak vissza. A vészes felhő most még egyszer megdördül, Végignyargal rajta a harag villáma, Mint emlékünkben, ha már a révnél állunk. Még egyszer villan fel sorsunk sok csapása, S jól ismert szavára a tó kezd habozni. Mint a kedves keble viszonlát percében. Hallva kedvesének átélt szenvedését, Azután egy percre csendes néma minden. Mostan megeredt a felhőnek könyüje. Sűrűn hull a zápor, ég föld összeolvad, A felhő a tónak dűl vágyó karába S ott talál zajongó keble nyugodalmat. — Óh nő, hogyha sorsunk eltép is egymástól. A tó és a felhő legyenek eszedben, Hogyha szenvedénk és könyezénk egymásért, Szenvedés s könyű még egyesít jövőben. Nézd, a nap kisüt már, mint föléled minden. Gyémántoktól csillog az alföld rónája, Szivárvány csatolja az eget földünkhöz, Zálogul, hogy még van Istennek ránk gondja. * + *