dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Borbálához

BORBÁLÁHOZ I. Óhajtanám, egész világ Hogy ossza hő szerelmemet, Azt illatozza a virág, Azt hirdessék a gyors szelek; A napsugár, a csillagok, Minden . . . némán csak én legyek Mert hogyha szólni akarok, Szívem szorul, szavam remeg. II. Óh, hogyha e csók forró léhe Eltartana egy századot. Melyet rejt. míg ki nem merítne Minden bűbájt. varázslatot, Ha karjaidnak ölelése Mennyország lenne, kedvesem: Remegnék, tán előbb telik le Az is nálad, bár végtelen. Néhány futó perc birtokom csak, Amily futók, oly boldogok — Mert e percekben századoknak Üdve s egész egy menny ragyog. III. Szeretjük egymást, kedvesem. Szeretjük egymást végtelen, S mégis csak búsohaj, Mi játszi dal s rózsák helyett Végigzokog utunk felett, Mint sorstól gúnykacaj. Szívem, mint elkényeztetett Gyermek, sohsem elégedett; Többet, többet óhajt — A félbírásnak kínja öl, Fut a jelen, jövőm gyötör S felhőt fölémbe hajt.