dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)
Egy őrült naplójából
El, el, ne lássak emberalakot, Elutálnám az Istent általa, Kiről azt mondják, hogy hatod napon Saját képére embert alkota. Avagy jobb volt az ember akkoron, S azóta Istenünk trónról bukott, Hogy így elnézi, amint ördögök Bírják a neki szentelt templomot? Nem, nem, galambból nem lesz keselyű, Az ember olyan, amilyen volt rég, Azért monda az Ür már kezdetben: Megbántam im, hogy embert alkotók. 26 A nagy Koperník csillagrendszere Legbiztosabb vezér az égen fent; Ily biztos rendszer: emberek között Gaznak, csalárdnak tartani mindent. Gyéren hoz üstököst a föld s az ég, S az is ki tudja rendbontó-e még? 27 Ember! te nagyszerű méregfa, Környezetedet is megmérgezed, lm bűneidet eltanulja Leghűségesebb barátod is — ebed ; S míg jó ruhához hízelegve jő, A rongyos koldust megugatja ő. 28 Mit nékem az egész emberiség, Nem vágom meg miatta ujjamat, De hívjatok kiirtani, megyek S kivégzem végűi enmagamat; Hogy újra Isten légyen már az úr, És éden kerté újra felvirul.
