dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Pereat

PEREAT Soká hivénk mindég hiába S megint csak hittünk, bár a hit Mindannyiszor hiú lidércként Sárban hagyott, hínárba vitt. El hát a hittel, félre véle! Fel, fel, kiáltsuk: pereat Szivünkben úgy, miként ez a bor ~ S vágjuk falhoz a poharat. Soká szerettünk mindhiába. Mi áldozánk, más élvezett, Hej, aki gyűlöl, nem csalódik, S nem fosztja meg a szeretet. El 'hát a szeretettel végre, Fel, fel, kiáltsuk: pereat Szivünkben úgy, miként ez a bor — S vágjuk falhoz a poharat. Rég kábit a remény csilláma, Mig szivünk vére folydogál. Kétségbesetten jól tudom, hogy Régen kiszenvedt volna már. El hát. el a reménnyel végre! Fel, fel. kiáltsuk: pereat Szivünkben úgy, miként ez a bor — S vágjuk falhoz a poharat. És mégis hogyha elvesz a hit, El a remény és szeretet, S helyette kétely, gyűlölet, meg Kétségbesés foglal helyet: Akkor mi is. s vélünk min a szív Hőbb vágya függ — mind pereat, S mint hogyha elfogy a nemes bor, Vágjuk falhoz a poharat. * + *