dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Bevezetés

BEVEZETÉS MADÁCH IMRE VERSEIHEZ Irodalmi ritkaságok lennének Madách Imre versei? A kérdést a sorozatcím téteti fel velünk, s a válaszunk alighanem csak igen lehet. Nemcsak azért, mert önálló kötet alakban először és utoljára 1940-ben, a Vajthó László szerkesztette sorozatban jelentek meg. Akkor is csak az első kötet látott napvilágot a. Magyar irodalmi ritkaságok sorozatcím alatt s mindössze a szerelmi versek egy részét tartalmazta. (S hogy nógrádivá sajátítottuk ki a magyar irodalom klasszikusának ezen alkotásait, az csupán a. kiadói szándék és lehetőség okán történt.) Madách Imre versei megírásuktól kezdve érdekes sorsúnk. Miként kortársai számára a drámaíró Madách az ismeretlenségből tűnt elő, úgy a költő Madách még rejtettebb maradt. Ami annál is izgalmasabb, mert első jelentkezése az alakuló magyar irodalomban éppen egy verseskötet volt. 1840-ben jelent meg a Lantvirágok, az alig 17 éves fiatalember zsengéinek saját kiadású kis gyűjteménye. Ma már könyvészeti ritkaság. Ebben a válogatásban egyetlen egy verse sem szerepel ebből a kötetből, de mégis bővebben kell szólnunk róla, mert a levonható következtetések szinte Madách egész lírikust „termésére'' érvényesek. Ezek a versek semmiben sem különböztek egy hasonlókorú fiatal lírai önkifejezési kísérleteitől. Szerelmi óhaj, viszonzatlan érzelmek, világbíró fájdalom, halálvágy — megannyi kelléke ezen ifjúkori ismerős zengeményéknek. Két dolog miatt azonban érdekesek számunkra ezek a versek, még ha nem is kívánjuk beléjük magyarázni a pályakezdő Madách isteni szikráit. Az egyik az, hogy Madách verselgetése a megyében nem egyedi eset. Nagy Iván hagyatékában található a Nógrád megyei költők verses munkái 1735—1833 című kéziratos gyűjtemény, amelyet a majdani tudós, fiatal korában állított össze. A névsor ma már a megszállott