dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Ősszel

ŐSSZEL (Veres Gyula komámhoz) Tán már elázik a világ, Ügy pocskol kint az őszi eső. Az ég mint szürke remete, Egykor örömnek embere, Mostan bünbánatos kesergő. A fákon sárga lombcsomók Víztelve már alig fityegnek. Csak úgy hajol, görbül az ág Alattuk, míg mint cimborák. Végkép elázva földre esnek. Abroszba burkolt némberek Szaladnak végig a híg sáron. Jól el van dugva a fejők. De lábikrájuk bánja meg. A pap nekik már megbocsásson. Egész udvar konyhába gyül. Pipára gyújt ez, az melegszik, A tűz vigan libeg-lobog, A lány kacsint, a vén morog, S a munkás gondot mind felejtik. Loncsos kuvasz rázkódik a Pitvarban és ásit bujában, Én is szintúgy megkívánom, Oly átkozott az unalom Az embernek így egymagában. Száz mértföld most szomszéd, barát, Nem is tudom van-é még ember, De íme ostorpattogás — Utána lassú caplatás — Kapumba, lám-e, kocsi hajt fel. Gőzölgve áll meg a fogat, Míg a kocsis nagy néha mordul, Kibontakozni alig bír Bundájából, s ez szinte sír — Kedves komám a tőszomszédbúl.