dr. Praznovszky Mihály szerk.: Ferenczy Teréz Nógrádi (Irodalmi Ritkaságok 1. Salgótarján, 1983)
A visegrádi hölgy
Multamhoz nincsen út! A szűzi koszorút Bűnös kéz tépte le; S ha egyszer ez lehull Többé ki nem virul, — Hervad a szív vele! Egy perc ... s gyalázva van A sírban jé) anyám, Ki engem fölnevelt. \z ősi nagy család — Mi nékem nevet ád — Többé nem szenny telén! Hol, óh hol van remény: A kedves férj ölén Mosolyogni boldogan? — Te hullám, fergeteg, Temess el engemet, fia minden veszve van! A gyors ladik halad, — Budán — a vár alatt Csöndes öbölbe száll . . . Várod-e hős atya, Hogy szíved magzat a — Egy eleven halál?! Mint sötét szirt alatt A fehér zuhatag — Épp oly roncsolt a lány. Apja előtt lehull, Vas térdihez szorul, — S zokog — de szótalan! A szemérem miatt Nem talál szavakat: De érti az apa. Oroszlémként riad . . . Eles kardot ragad . . . S űzi indulata. irjPM 22 BW * 1
