dr. Praznovszky Mihály szerk.: Ferenczy Teréz Nógrádi (Irodalmi Ritkaságok 1. Salgótarján, 1983)

Az alvó Krisztus

AZ ALVÛ KRISZTUS A mester útra kelt, Nincs éjjé nappala Htjára fényt lövell Az üdvnek hajnala. Lába ellankadoz A puszták fövenyén Es vágya túlterül A l

enger tükörén. A forgó szél kereng . \ jellegek között S dörgése visszazeng Ahol megütközött, F öl háborog az ég. A szirtek ingánál; S a tenger habjai Félnek, — iramlanak. A tenger habjain A bősz halál lakik Midőn hullámain Töredékeny ladik — Felhők villáimhoz Föl a magasba száll, S tajtékos öbliben Kinyílt poklot talál. „Segítség! — kegyelem A népség porba hull, Reszket a vízelem Az ég villámaiul. Hol itten a segély? Nincsenek emberek — Az isten egyedül Ür a tenger felett!