dr. Praznovszky Mihály szerk.: Ferenczy Teréz Nógrádi (Irodalmi Ritkaságok 1. Salgótarján, 1983)

Bolygó tüzek

BOLYGÓ TÜZEK I. Éjfélt susog a néma éjszaka Halotti nyelve . . . ím leszedi a hold . Pihen a bagoly és a fülmile, A vétek és a szerelem kiholt. De nem alhatnak az én kínjain}, Sőt elűzik szememről álmomat. . . Oh bár midőn jelébred a világ. Meghozná a hajnal halálomat! II. „Nyugodjanak békén porai!!" Ez csillog a sírkereszteken Pedig kérdem: van-e valami Göröngy mi ne etnbefpór legyen? A viharral felkeveredik Örvény hordja tenger medréig, És az ember hizelg magának: Hogy porai békén alszanak! III. Almomban elolvadt a nap S izzó csöppjei Indítanak Szivemre mint égő olaj — Felrettentein nagy hirtelen, De nem múlt el a gyötrelem . . . Óh fáj az én szivem, fáj, fáj!! IV. Ha minden szent elvek győznének Mi vágya lenne még a Vágyak emberének? — És vágy nélkül kedve Kinek lenne élni? — Éljen hát — ki küzdelem közt, Tűrve tud remélni!! VG* -) / «FÄW