dr. Praznovszky Mihály szerk.: Ferenczy Teréz Nógrádi (Irodalmi Ritkaságok 1. Salgótarján, 1983)

Testvéri emlék

Kín itt a léget szívni, —sa tavasznak Piros rózsáin vérszag terjedez, Az eréni) sírján fúriák virasztnak S minden szent hitel koporsó fedez. Én mos nem élek. — Meghaltam egy hírre Értitek-e keblemnek bánatát? Ne bántsatok, — nem mentek semmire . . . Meghalni némán hagyjatok tehát! TESTVÉRI EMLÉK „Oh mért szülte anyja Mért a mostohát Aki feltalálta A fegyvert s csatát" Bajza Még gyermekfüvei lányka arccal Tiszta keblében semmi harcc/d Szerelve Istent és világot Szegény fiú oltárhoz hágott. A fehér ing úgy illett rája Mint galambra hószín ruhája. Kezéhez még nem férkeze Leánynak forró kis keze; De illeti az buzgó imához Hogy ha tette piros ajkéihoz. — Szelíd széniéből — fényreszkelve Ha könny hullott — hullt a keresztre Hozzá semmi bűn nem hatott, Nem ismert kéjt, nem bánatot. — Ajka szebb világról beszélt Kitárván dús költészetét. S angyal számija úgy csattogott Ha engemet tanítgatott! . . . Oh hittem-e, hogy ezt megérjem Áltatlan, lelkes, szép testvérem!