dr. Praznovszky Mihály szerk.: Ferenczy Teréz Nógrádi (Irodalmi Ritkaságok 1. Salgótarján, 1983)

Lisznyay Kálmán emlékkönyvébe - Tavaszi dalok

JSZNYAY KÁLMÁN EMLÉKKÖNYVÉBE Boldog az, ki hő kehiednek Napsugarát éhezi Mer! a világ nagy tengerét Örömek közt — evezi. Ifjú lélek — és költészet Mennyi kincs ez, mennyi kéj! Egy hang tőled: — és a jégszív Túlvilági lángra kél. Kezed nynjtád . . . és barátul Elfogadtál engemet Lelked egyetlen sugara Lángra gyujtá lelkemet. Hidd el édes költöm! ámbár fsak barát vagy én vélem, Lelkesítőbb az nekem, mint Másoknak a szerelem. TAVASZI DALOK I. Piros rózsabimbó Mért mosolygsz felém? Mi csillog kelyhednek ifjú levelén? — Nem, — mit örömében Elsírt a tavasz, — Nem az ég harmatja; — Az én könnyem az! Piros rózsabimbó Mért mosolj/gsz felém?