Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)

Prakfalvi Péter: A Salgótarjáni Vasfinomító Rt., majd a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. medvesi szénbányászatának kezdeti időszaka (1868 - 1940)

Szvircsek Ferenc (2000) is közöl tárókról adatokat, ezek közül vannak egyezések az előzővel, de vannak olyanok is, amelyek újak, de a pontos elhelyezkedésüket sem ismerjük:

1868 Antal-táró (nem ismerjük a pontos helyét)

Ismeretlen időben A, B, C I-III, D MII, EI-III, F, G tárók 1870-1959 Forintos kutatótáró (helye ismeretlen)

1878 Corvin-táró (helye ismeretlen)

Ismeretlen időben Hunyadi-tárna I II (a helye ismert)

1872 József-akna (helye ismeretlen)

1872 István-táró (helye ismert)

1868 Sándor-tárna I-IV (a fő Sándor-tárna helye ismert)

Ismeretlen időben Kisbányák I-II (helyük ismeretlen)

Ismeretlen időben Lejtősakna (helye ismeretlen)

1871 Melléktárna (helye ismeretlen)

Ismeretlen időben Molino-bánya (???)

Ismeretlen időben Nagypusztasági-táró (helye ismeretlen)

Ismeretlen időben Salgói I-III

Ismeretlen időben Il/a, Il/b, I l/c tárók (helyük ismert)- 1963:

Korabeli dokumentumok feldolgozása (Belitzky J. 1963) alapján megállapítható, hogy gyakorlatilag két szénterület volt az 1800-as évek közepén és végén művelésbe vonva: a salgóbányai és a vecseklői. Az eredeti iratok már nem lelhetők fel, így pontosan nem lehet megállapítani, hogy a vecseklői területhez mely tárók tartoztak. Az 1898-ra vonatkozó széntermelési adat biztosan téves.

Miért döntött az alakuló Vasfinomító saját szénbánya mellett?

Az egyetlen felmerülő ok az eddigi adatok alapján, hogy az ugyanabban az évben alakuló SKB Rt.-vel nem tudtak megegyezni a szénárban (Lizsnyányszky A. et al. 1968, Gajzágó A. 1973, Vertich J. 1990). Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a fenti megállapításhoz irodalmi hivatkozás nem tartozik. Egyéb feldolgozásoknál nem említik a szénár vitát (pl. Szvircsek F. 1993,2000).

Összefoglalás

Összegezhető, hogy az RSV Rt. és jogelőde, a Vasfinomító Rt. Salgóbánya és Vecseklő környékén bányászta az energiahordozó ásványi nyersanyagot, a szenet. A tárók közül nevesítésre került az Égigond-bánya, amit az RSV Rt. 1883-ban vásárolt meg, de nem rendelkezünk olyan térképpel, amin ezt be lehetne pontosan azonosítani. Az egykori szénszállító kisvasút töltésmaradványai alapján, ami feltételezésünk szerint az Égigond-bányához vezethetett, a Medves K-i oldalára tehetjük útvonalát. A Salgóbánya környéki bányászat kezdeti időszakából a Sándor-tárót (1868) nevesítik. Ennek a helyét ismerjük, ugyanakkor a Melléktárnát (1871) és a Corvin-tárót (1878) már nem. Az ezeket követő bányanyílások többé-kevésbé beazonosíthatók.

78