Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Nagy Péter: „Telepiek, falusiak” és bejárók - A (borsod)nádasdi vasgyár társadalma a kezdetektől az államosításig
A bevándorló lakosság és azok leszármazottai tehát egy külön szigetet alkottak a településen belül, egy etnikailag, felekezetileg színes közösséget, akik a foglalkozási hierarchiában magasabb presztízsűnek számítottak, mint az eredeti lakosok, nem beszélve az öltözködésbeli, táplálkozásbeli és mentalitásbeli különbségekről. Ezt a kevert népességet majd csak az asszimiláció alakította folyamatosan ismét magyar nyelvű közösséggé a 20. század közepére, azonban ennek hatásai még a mai napig is élnek, elég csak a Borsodnádasdon még napjainkban is meglévő falu-telep ellentétre gondolni. A település két része között az érintkezés csekély volt, ritkák voltak a házassági kapcsolatok is. A falusiak a telepre csak az élelmezési üzletbe mentek, valamint a nagyobb ünnepségekre. így lehetett például 1896-ban, mikor is a millenniumi ünnepségek keretében egy hétig állt a nádasdi gyár, és ez idő alatt Nádasd község Svájc - más néven Kerek-völgy - nevű településrészén72 népünnepélyeket tartottak hússütésekkel, és italban sem mutatkozott hiány.73 A kolónián élők pedig a „Faluba” nagyrészt csak az állattartással is foglalkozó családokhoz jártak tejért. A falusias településrészen élő interjúalanyom úgy emlékezett, hogy „a telepiek nem dolgoztak. Azok arra nem voltak képesek, hogy a villanyt kicseréljék, mert annak mentek ki a gyárból, és kicserélték. Azok nem dolgoztak semmit. (...) Nem jártunk oda. (...) Akkor mind azt mondtuk, hogy tótok, azok meg azt mondták, hogy a falusiak.”74 Borsodnádasd-Telepi munkáscsalád - Scheszták Gyula családja 11 SÁGI 2011:64. 73 BÁRCZY 1960:92. 74 Interjú Sipos Emil Zoltánnéval (1936). Borsodnádasd, 2018. október 12. 64
