Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Steib Janka: A bányászat hatása a Nógrádi szénmedence népi öltözeteire Kivetkőzéstől beöltözésig - egy kiállítás megvalósulása
A kiállítás szakmai anyaga, egységei Föld alatt és föld felett A kiállítás elején 1890 körül használt női ruhadarabok voltak láthatók: Somoskőújfaluból fejkendő, selyem vizitke és főkötő, valamint díszes kosaras selyemszoknya Vizslásról. Somoskőújfaluban volt legjobban megfigyelhető a hagyománytól való elszakadás. Már az első világháború után elveszítette a palóc jellegét, lakosai 1920- ra kivetkőztek.7 A kiállításban még a kivetkőzés előtt használt ruhadarabokat lehetett megtekinteni. Az 1880-as évektől, a filoxéravész után a földdel rendelkező parasztok idénymunkásként, szezonmunkaként az év csak egy részében, földjük megmunkálása mellett dolgoztak a bányában, kétlaki életmódot folytatva (például Kazár, Karancskeszi). Céljuk a földszerzés, házépítés volt. A telepi és a vidéki munkások életmódja, szokásai között is természetszerűen nagy különbségek voltak.8 Ezek kiegyenlítődése hosszú folyamat eredménye volt, amelyet a közös munka, közös érdekek segítettek elő. Az első világháború után a külföldi bányászok bevándorlása megszűnt, egyre nagyobb számban dolgoztak a bányában a falusi bányászok.9 A következő egységben csíkos bányászing, kazári vászon ingváll, mellé helyezve bányászfeleség által használt ruhadarab volt látható a 20. század elejéről Kisterenyéről, az úgynevezett „Hazavár” kendő. A vidék településeinek életére különbözőképpen hatott a bányászat, majd az annak hatására kialakult iparosodás. Kezdetben a külföldről érkező bányászok és a környékbeli falusi bányászok is népi öltözetükben mentek a bányába dolgozni, azonban azt hamar levetették, a bányamunkához megfelelő öltözetre volt szükség. Voltak települések, amelyek megőrizték szokásaikat, öltözködési módjaikat, de voltak, amelyek életmódján a leghamarabb megmutatkozott a változás. A korai kivetkőzés az üzemekhez közel eső falvakban volt megfigyelhető a századforduló környékén.10 11 Ebben a kiállítási egységben Vizsláson, a 19. század végétől használt vászon ing és gatya, férfi ünnepi csizma volt látható Bárnából, mellette vizslási bányászbakancs, valamint a pár évtizeddel később, az 1960-as években pilinyi bányász által, munka után használt bársonyöltöny volt bemutatva. Fénypont-fénykor A következő részben, a kiállítás fénypontjában, a bányászat fénykorában a kazári női népviselet darabjai 1930-as évekbeli, felvirágzott formájukban voltak láthatók. Itt a bányászat, mint a kivetkőzés folyamatának egyik elindítója, tulajdonképpen a viselet fennmaradásának hátterét is jelentette. Az 1920-as években városi rangra emelkedő Salgótarján vonzáskörzetében fekvő Kazár már a századforduló idején bekapcsolódott a szénbányászatba. A falu határában az 1920-as évek első felében bányászkolónia épült. Kazár jellegzetes viselete a bányászat, egy speciális gazdasági bázis által virágozhatott ki.11A kétlaki életmód leginkább itt mutatkozott meg a 20. század elején, ahol a férfiak valamivel kevesebb, mint 7 DÖMÖTÖR 1954:164. 8 DÖMÖTÖR 1954: 152-153. 9 DÖMÖTÖR 1954:155-157. 10 PALÁDI-KOVÁCS 2000:298-300. 11 FÜLEMILE 1991:61. 365
