Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Hír János: A Cricetodontini nemzetség evolúciója a Kárpát-medencében
Svájc: Hispanomys sp., Nebelbergweg TGLII+III feltehetően korai pannon (MN9) korú faunából (Engesser & Kálin 2005). Ausztria: Hispanomys cf. bijugatus, Gaweinstal és Bullendorf korai pannon (MN9) korú faunákból (Daxner-Höck & Höck2015). Legfontosabb alaktani jellemzők López -Guerrero et al (2014) szerint. Ml antero- cone mindig osztott. A felső zápfogak rágófelszínén a hosszanti redők (ectolophok) fejlettek. AMI gyökereinek száma 4 vagy 5. Az ml rágófelszínén a metalophulid II hiányzik, vagy ritka. Az m2 gyökereinek száma 3. Ruscinomys A Hispanomys nemzetségből kifejlődő magas fogkoronájú fajokat összefoglaló nemzetség. A késő miocénre és a pliocénre jellemző Spanyolországban és Franciaországban. Egyetlen kelet-európai előfordulása Moldáviában a Ruscinomys orientalis (Lungu 1981) Közülük került ki a Cricetodontini nemzetség utolsó képviselője: a dél franciaországi késő pliocénben élt Ruscinomys europaeus. A Kárpát-medencéből maradványaikat nem ismerjük. Legfontosabb alaktani jellemzők Van de Weerd (1976) szerint. Lapos rágófelszín. Az Ml gyökereinek száma mindig 5. Az M3 és m3 fogak redukáltak, ml rágófelszínén az anterolophid hiányzik. Byzantinia (l.-2.ábra) Görögország és Anatólia késő miocénjében fordul elő. Ugyancsak a Cricetodon nemzetségből fejlődött ki, fogkoronája magas, de fogmorfológiája erősen különbözik a Hispanomys és a Ruscinomys nemzetségektől. A miocén végéig élt (Rummel 1998). A Kárpát-medencében csupán a romániai Comăneşti 1-ből ismerünk egy néhány fogból álló leletanyagot, mely a Byzantiniára jellemző karaktereket mutat (Hír et al 2011). Legfontosabb alaktani jellemzők Rummel (1998) szerint. A fogak rágófelszíne sajátos módon hosszirányba nyújtott („stretched” De Bruijn & Ünay 1996 szerint). A fog kopása során nem lapos, hanem homorú rágófelszín képződik. M1 anteroco- ne széles és mélyen osztott. A M2 szélessége elől (protocone, paracone kúpokon át mérve) szélesebb, mint a fog hátulsó szegmensén ( a hypocone-metacone kúpokon át mérve). Deperetomys (1 .-2. ábra) Fogaik alacsony koronájúak. Első képviselői a korai miocénben Anatóliában jelentek meg (De Bruijn et al 1993). A középső miocénben Svájcban és Dél-Németországban éhek (Prieto 2012). A Kárpát-medencéből nem ismerjük őket. Ma már csak tudomány- történeti érdekesség, hogy Kordos (1981, 1986) a Hasznosról és Szentendréről előkerült Cricetodontini leleteket először tévesen Deperetomys hágni hungaricusként írta le. Ezt De Bruijn et al (1993) módosították Cricetodon hungaricusra. 333
