Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Anderko Anna: „Csalogány utcai típusú” kályhacsempék a füleki várból
tározni. Érdekessége, hogy a negatív azonosnak tűnik egy Csalogány utcai lelőhelyen előkerült darabbal.23 II/2/c altípus: Ennek az altípusnak a legszembetűnőbb jegye, hogy anyaga a Füleken megszokott fehér kerámia helyett vöröses színű. A csempe negatívjában is eltér az előzőktől, hiszen egy jóval durvább kiképzésű darabról van szó, emellett az előlapja is meglepően vastag, közel 1 cm. A máz pedig nagyon sötét zöld színű, mely alá nem került engób sem. Mivel ennél a típusnál csupán ez az egy töredék vörös színű, és más jegyeiben is érzékelhetően elkülönül a többi gyöngykoszorús csempétől, megjelenésére nem tudok egyértelmű magyarázatot adni. lI/2/d altípus: Ennél az altípusnál a 2/a-hoz hasonló keretezés jelenik meg, azonban a hármas levélcsoport helyett itt ötös csoportban jelennek meg a sarokban a növénymotívumok. Ezen kívül szembetűnő különbség az is, hogy a koszorú és a rozetta jóval kisebb méretű az előzőeknél, mindezek alapján pedig másolásra lehet következtetni. A másolás véleményem szerint nem jelent feltétlenül újabb műhelyt, előfordulhat, hogy ugyanaz a műhely az elhasználódott negatív helyett az azzal készült csempéket használva készített egy újabb negatívot. Ezen az altípuson belül is több negatív és többféle máz jelenik meg, a mázakon belül előkerült két fajta zöldmáz és vegyesmázas darab is. Ami itt nagyon különös, hogy az egy negatívval készült és azonos mázzal ellátott csempék oldallapjainál jelentős kialakítás- és méretbeli eltérés figyelhető meg. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy a kályhatesten belül máshol helyezkedtek el, így a feltehetően négyzetes alaprajzú alsó részre egy poligonális torony épült, melyhez egyszerűbb volt rövidebb oldallapú csempéket alkalmazni. Hasonló jelenség volt megfigyelhető a lépő cseh oroszlánt ábrázoló csempénél is, melynél felvetődött, hogy a két darabot nem azonos mester készítette. II/2/e altípus: Ebben az esetben egészen különös formában jelenik meg az alapmotívum. A belső keretezést egy egyszerű négyzetesen futó félpálca adja, a sarkokban lévő növényt pedig egy, leginkább stilizált liliomra hasonlító motívum váltja fel. A jellegzetes gyöngysoron belül a pálcákból és pontsorokból álló koszorú helyett egy rácsos kiképzésű jelenik meg, a középen lévő rozetta szirmai pedig - az eddig ismert egy darab töredék alapján - nem pontozott. A csempetöredék mázazása is eltér az előzőektől, itt egy sötét, barnássárga máz jelenik meg. Oldallapja nem ismert. Ezen adatok alapján ennél a csempénél mindenképp egy másik műhelyt feltételezek. II/2/f altípus: A gyöngykoszorús csempék utolsó altípusa újabb kérdéseket vet fel. A megjelenő motívum leginkább a 2/e típushoz hasonlít, hiszen itt is a rácsozott koszorú fogja körbe a belső rozettát, melynek szirmai itt sem pontozottak. Ennél a rozetta közepe is rekonstruálható, melynél az általánosan elterjedt gyöngykoszorús típussal szemben egy félgömb jelenik meg a hatszirmú virág közepén. Mégis a legszembetűnőbb különbség a keretezés. Itt ismét megjelennek az átmetsződő félpálcák, melyeken belül azonban nem jelenik meg a sarkokban növénymotívum, ehelyett egy rombuszos keretezés figyelhető meg. Ez a forma a lengyelországi csempéknél jelenik meg leggyakrabban,24 így feltehetően ezen a Magyarországon elterjedt motívummal ellátott csempén tükröződik a lengyel hatás is. Úgy gondolom, itt inkább az importált csempékről átvett formáról lehet szó, semmiképp nem lengyel készítésről, ugyanis eddig nem sikerült párhuzamot találni a kör motívumkincsére az egykori Magyarország területén kívül. Változás figyelhető meg ennél az altípusnál a mázak alkalmazásában is, ugyanis 23 HOLL 1993. 249. (5. kép) 24 HOLL 2004. 352. 286
