Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Mag Hella: Az egyházasgergei templom a késő középkorban
Összegzés Mint láttuk, az egyházasgergei templom szentélyén a gótikus és reneszánsz elemek részletmegoldásai létezhettek egyidőben. Azaz nem mondanak ellent annak a feltevésnek, hogy a korábbi templomot kelet felé bővítve egyszerre építették fel a ma látható szentélyt, s látták el reneszánsz sekrestyeajtóval, pasztofóriummal, gótikus ablakokkal és bordás boltozattal. Pontosabb információkat az épületrész belső falkutatásától remélhetnénk, ennek nyomán lehetne biztosan kijelenteni, hogy a szentély minden díszével egyszerre épült. Sajnos nincsenek ismereteink arról sem, hogy a pasztofórium egyidős-e a falazattal, s így az 1503-as évszám szolgálhat-e az egész épületrész datálása alapjául, s építtetőjének Liptai László tartható-e. Az is elképzelhető, hogy a falkutatás során ennek „utólagossága” derülne ki, ám ekkor is lehetne lényegében egyidős a szentély falazatával, hiszen ekkorra már elterjedt gyakorlat volt, hogy az épülő falakban kihagyták a helyet a nyíláskeretek, szentségházak, vagy boltindítások kőelemeinek, s ezeket egy későbbi időpontban helyezték el.76 Mindenesetre sem a vizsgált reneszánsz, sem a gótikus részletformák nem mondanak ellent az 1500 körüli keltezésnek. Az említett építési gyakorlat megléte azt is feltételezi, hogy a szerkezeteket nem feltétlenül a helyszínen faragták, hanem „máshol, esetleg állandó, akár a kőbányák közelében működő műhelyekben, s onnan szállították aztán a helyszínre őket.”77 Egyházasgergén egyedül a pasztofóriumról lehet állítani, hogy nem a helyszínen készült. A gótikus részletek biztosan nem a pasztofóriumot kivitelező mesterek keze alól kerültek ki, s feltehető, hogy a sekrestyeajtó sem. Utóbbiakat azonban készíthették ugyanazon mesterek. Mind a tárgyalt gótikus, mind a reneszánsz elemek részletei igen általánosan elterjedt formák, amelyet a különböző vonatkozásaik miatt analógiaként említett emlékek nagy területen való szóródása is jelez. E formák önmagukban nem teszik lehetővé a készítésük idejének és helyének pontos meghatározását. Az ország más területein végzett kutatások már korábban kirajzolták egy-egy régió hasonló korú és jellegű épületeinek összefüggéseit. így például Koppány Tibor már az 1960-es évek elején valószínűsítette, hogy néhány Balaton-felvidéki emlék - a salföldi és nagyvázsonyi pálos kolostorok, a nagyvázsonyi, zalaszántói és a lebontott karmacsi plébániatemplomok - a 15. század utolsó évtizedeiben ugyanazon mesterek keze nyomán újultak meg, vagy épületek fel.78 Az, hogy Egyházasgerge esetében nem lehet ilyen kört meghatározni, az álló egyházi épületek kutatlanságából is fakadhat. Azzal az eshetőséggel is számolni kell, hogy további kutatással a mai országhatáron túl fellelhetőek volnának a vizsgált templommal közelebbi-távolabbi kapcsolatba hozható további emlékek. 76 PAPP 2005, 144-146; PAPP 2011, 136. 77 PAPP 2011a, 136. 78 KOPPÁNY 1964. 273
