Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Mag Hella: Az egyházasgergei templom a késő középkorban
A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE RÉGÉSZET XLI. KÖTET (2018) AZ EGYHÁZASGERGEI TEMPLOM A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN MAG HELLA Tragor Ignác Múzeum, Vác A Salgótarjántól északnyugatra fekvő Egyházasgerge a 20. század első felében jött létre Kisgerge és Liptagerge összevonásával. Középkori eredetű, a Szeplőtelen fogantatásnak szentelt temploma az egykori Kisgerge egy magasan fekvő pontján áll. A támpil- lérekkel ellátott, poligonális záródású szentély falában egy kvalitásos reneszánsz szentségfülke látható. Ez több publikációban helyet kapott, azonban magának az épületnek eddig kevesebb figyelmet szentelt a kutatás. A templomban és környezetében eddig régészeti feltárás nem történt, falait is csak korlátozott mértékben kutatták. Ennek ellenére érdemes az épületről, különösen annak késő középkori periódusáról tudható információk összefoglalása, amely egy, a jövőben végzendő helyszíni kutatás kiindulópontjául szolgálhat. A tanulmány részét képezi a templom sekrestyéjében őrzött 8 db kőfaragvány alapvető adatait közlő katalógus is.1 Az épület keletelt, egy téglalap alaprajzú hajóból s egy vele majdnem azonos szélességű és hosszúságú, a nyolcszög három oldalával záródó, támpillérekkel megerősített szentélyből áll. A szentély északi oldalán téglalap alaprajzú sekrestye található. A szentélyt fiókos dongaboltozat fedi, amelynek terhét a falsíkból kilépő négyszögű falpillérek viselik. Déli oldalán három csúcsíves záródású ablak látható, amelyek ma csak alsó és felső részükön őrzik eredeti keretük köveit. Délkelet felé is nyílik egy, az előzőekkel egyező méretű és kialakítású, de mérművel és osztóval rendelkező ablak. A szentély külső, déli oldalán és a támpilléreken kettős horonnyal tagolt, erős kiülésű lábazat húzódik. A támpillérek alsó harmadánál vízvető kövek találhatók. A szentélybelső északi falán reneszánsz pasztofórium, ettől nyugatra egyenes lezárású reneszánsz keretezésű ajtó vezet a sekrestyébe. A sekrestyéből nyugat felé egy kőkeret nélküli ajtó, észak felé pedig két egyenes lezárású ablak nyílik. Az épületrész külső oldalán a falsík elé kiülő tagolatlan lábazat fut. A hajót és a szentélyt elválasztó diadalív félköríves, mindkét oldalán egy-egy horony fut végig, ami a járószinttől mintegy 1 m magasságban indul. A szentélynél magasabb hajót síkmennyezet fedi, nyugati részén karzat. Déli falának keleti szakaszán három nyílás van: egy félköríves lezárású, kőkeret nélküli nagyobb barokk ablak, valamint ez alatt két kisebb középkori, keskeny, csúcsívben záródó, faragott kövekből álló. A nagyobbal megegyező kialakítású ablak nyílik az északi falon is. A templomtérbe a nyugati homlokzaton található kőkeretes ajtó vezet, amely felett egy kis négyszögletes ablak is van. A templomot nyeregtető fedi, nyugati részén fa szerkezetű huszártoronnyal. 1 Jelen tanulmány egy, az ELTE-BTK Régészettudományi Intézetében 2016-ban megvédett diplomamunka egy fejezetének átdolgozott változata: Mag Hella: A késő gótikus és reneszánsz stílus együttélése Nógrád megye templomépítészetében. Diplomamunka. ELTE-BTK Rí. Budapest, 2016. 258
