Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Horváth Tünde: A tölcséres szájú edények népének idegen kerámialelete Salgótarján - Pécs-kő lelőhelyen
kénti szétválasztás után már korszakonkénti és kultúránkénti bontásban.9 Részletes értékelést csak a badeni és a kostoláci leletekről adtam, azon belül is az Ózd környéki, illetve északkelet-magyarországi lelőhelyekre koncentráltam közelebbről, mintsem a Baden-komplexum egészére. Részletes leírást kapott ezen kívül a Makó és a Halomsíros leletek csoportja, mivel itt történtek jelentős félreértések. Nem volt feladatom azonban sem a Hatvan-, sem a Halomsíros és Piliny-leletek értékelése, amelyek jelenségek kontextusa nélkül ma már nem többek szórványnál. A Makó-leleteket egy külön tanulmány dolgozta fel.10 Az idegen kultúra leleteként elkülönített cserepet, és egy másik, talán szintén a Tölcséres szájú edényekhez sorolható leletet itt ismertetem részletesen. A lelőhelyről szóló eredeti, 1968-as publikációban ez a lelet nem bukkant fel sem szöveges, sem képi formában. Az előkerülési helye, az X. felület sem került rá a lelőhelyet ábrázoló rajzokra (sem Korek József 1968-as tanulmányába, sem Patay Pál a szécsényi múzeumba leadott ásatási dokumentációjába), de Patay Pálnak a múzeumban maradt ásatási leírásából tudjuk, hogy a Pécs-kő sziklától délre jelölték ki, 10x2 méteres felületen. Az X. felület nem mutatott rétegződést, ezért bontását hamar abbahagyták. Az X. felületen a kultúrrétegben (az ún. h-rétegben) talán klasszikus badeni vagy Halomsíros (Ltsz. 60.1.497-498,501,503.) és biztosan hatvani cseréptöredékek (Ltsz. 60.1.499,500,502.) kerültek elő. A Tölcséres szájú edénytöredék a leltárkönyvben azonban nem kapott h-réteg jelzést, amely arra utalhat, hogy a kultúrrétegen kívül, vagy a felett találhatták. A Tölcséres szájú edénylelet leírása Ltsz. 60.1.496. vékony falú, díszített, széles szájú fazék vagy tál kihajló perem- és oldaltöredéke. Finomkerámia, díszedény (1. kép 1). Kívül vörös, kopott, belül sötétszürke, vörös lángcirmokkal, csillámos homokkal és kerámiazúzalékkal soványított, mindkét oldalán simított. Az edény formája: kihajló peremű, viszonylag magas, majdnem vízszintes állású nyakkal, a hasán öblösödik (az edény alsó része, talán kb. fele hiányzik). Az edény kihajló peremén belül egymással azonos, elnyújtott, ferde beböködések- ből álló kétsoros minta fut. Az egyenesre megformált peremvonalat szintén díszítették, kerek, apró, gyöngyszerű beböködésekkel. A töredék kopottsága miatt nem állapítható meg, hogy a peremvonalon futó díszítés végigköveti-e a teljes peremvonalat, vagy csak a fül fölötti részen alkalmazták. A perem alatt kívül két, egyenes vonalakból álló bevag- dosás-sor között bekarcolt cikcakk-vonal sora fut. A perem alatt kívül egy kb. 47x45 mm-es, alig észrevehetően a felületbe mélyesz- tett keretben vízszintes állású, növényi szárral átfúrt alagútfület helyeztek, amelyet éles vonalakkal vezettek le a peremtől a fül szélein. Az átfúrásban látszik a fúráshoz használt növényszár lenyomata. A keretszerű mező, amelyben a fül ül, díszítés nélküli, kivéve a perem alatti díszítősorokat. A perem felé vezető fülszéleken a fül szögletes, hornyolt. A töredékesség miatt nem biztos, de valószínű, hogy a fül mindkét oldalán lefelé ebből a perem alatti díszítésből kiinduló függőleges, hármas beböködés-sorok futnak (létraminta?), amelyeket vízszintes állású beböködésekkel alakítottak ki. A fül bal 9 HORVÁTH 2018,113-152,2. rész. 10 HORVÁTH 2017a. A Halomsíros kultúrához a régióban részletesen ld. a Szurdokpüspöki- Hosszú-dűlő lelőhelyet: HORVÁTH et al. 2017. 251
