Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Péntek Attila-Zandler Krisztián: Evidence of middle palaeolithic south from Vanyarc (Nógrád county, Northern Hungary)
Az ismertetendő lelőhelyek (VI9-1, V19-2, V21) a 337,8 m tszf-i magasságú Gutai- hegytől DK-re, az ENy-DK-i irányú Nógrádi (Vanyarci)-patak és a vele hozzávetőlegesen párhuzamos Saj-völgyi-patak által közbezárt mintegy 6 km hosszúságú dombhát DK-i végén helyezkednek el. A lelőhelyek közvetlen környezetében a dombhát szétterül és mintegy 1,300 m szélességű platót alkot („Makói-oldal”). A Makói-oldal területén két kisebb leletanyagot szolgáltató lelőhely is található 230-245 m tszf-i magasságban. A lelőhelyeket egymástól mintegy 50-60 m széles leletmentes sáv választja el őket. Mindkét lelőhely felszíni leletanyagának a nagy része közvetlenül a kavicságyból származik. A nagyobb kiterjedésű V19-1 lelőhely méretei 130-50 m, a kisebb VI9-2 lelőhelyé 100-25 m. A lelőhelyektől D-re mintegy 500-550 m távolságra, közvetlenül a „Rókavár” elnevezésű horhos fölött, 240-245 tszf-i magasságban található a V21 lelőhely. Mindhárom röviden ismertetett lelőhely leletanyaga kicsi, alacsony az eszközök száma. Ez a tény ugyan elég valószínűvé teszi a leletanyagok egységes, homogén voltát, azonban éppen emiatt tipológiai hasonlatok alapján a kulturális hovatartozás kérdése nem válaszolható meg. Az eszközkészletek összetétele hozzávetőlegesen hasonló, a szilánkvakarók és a kaparok dominálnak. Bifaciális eszköz csak VI9-1 lelőhelyen van, levéleszköz csak VI9-1 és VI9-2 lelőhelyeken. A tipikus au- rignacian jellegű vakarok csak V19-2 és V21 eszközkészletében fordulnak elő 1-2 eszköz formájában, valamennyi eszköz lényegében középső paleolitikus jelleggel bír. A vakarok és kaparok semmiképpen nem tekinthetők kultúrspecifikusnak. A levéleszközök morfológiailag eléggé változatos benyomást keltenek. Van közöttük hegyes és lekerekített bázisú is. Keresztmetszetűk bikonvex, plano-konvex vagy paralellogramma (plan konvex/plan konvex). Általában szimmetrikusak a hossz- tengelyre. Az oldalélek zegzúgos vonalú megmunkálása az ún. WGK technikával („wechselseitig-gleichgerichtete Kantenbearbeitung'’29) történt. Egyetlen ismérvben, a kidolgozás finomságában mutatkozik csupán árnyalatnyi eltérés. Ez azonban ugyancsak nem tekinthető kultúrspecifikusnak. Némileg meglepő módon, a nyersanyag lemezes tulajdonsága ellenére éppen a kvarcporfírból készült darabok megmunkálása a legigényesebb. Az igen alacsony eszközszám miatt statisztikailag semmiképpen nem tekinthetők relevánsnak az eszközösszetételben mutatkozó kisebb eltérések. A „Vanyarc- típusú” ipar tipológiai összetétele30 a két legnagyobb eszközkészlettel rendelkező V5 (Vanyarc-Szlovácka-dolina) illetve VI1 (Vanyarc-Tovi) lelőhely alapján eléggé kiegyensúlyozott. Jelentősebb eltérések csak a vakarok illetve a retusált szilánkok számában van, a kaparok, levéleszközök és a változatos alakú kaparok száma közel azonos. A V5 lelőhelyen a 62 db formális eszköz mintegy egyötöde (20,97 %), VI1 lelőhelyen az 52 db formális eszköznek csupán mintegy egytizede (9,62 %) vakaró. Ennek arányában alacsonyabb a retusált szilánkok száma V5 lelőhelyen 11,29 % míg VI1 lelőhelyen 23,08 %. Ezek a különbségek az összetételben kapcsolódhatnak a megtelepülések számához vagy a lelőhelyek funkciójához is. Ezekkel az adatokkal összevetve a fent tárgyalt lelőhelyek kisebb eszközkészletét megállapítható, hogy csupán a kaparok aránya hasonló, jelentősen kisebb a 29 BOSINSKI 1967:43 30 MARKÓ 2012:117, Table III. 23. 234
