Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)

Molnár Ildikó: A szandai „divat” - A szandai viselet bemutatása egy család ruhatárán keresztül

szemében. A ruhatárát nem tekinti gyűjteménynek, de egy néprajzi gyűjteményre vonatkozó ismérvek mind megjelennek: hiszen tudja minden tárgy elnevezését, pontos leírását, mögöttes tartalmait (történeti, érzelmi), ismeri a tárgy jelrendszerét, tudja, a tárgy az adott közösségben milyen szerepet foglalt el. Még a tárolásnál is - igaz önkéntelenül - vontam párhuzamot a gyűjtemény precíz, szép elhelyezése és a mi textilraktári tárolásunk között.

21. fotó

Az eladó kerek nyakú gyári kötött pulóverben és főkötőben.

A felvétel a család tulajdona.

22. fotó

Egy teli szekrény az eladó 7 szekrénye közül. Fotó: Molnár Ildikó 2016.

A paraszti családoknál még a 20. század második felében általánosan megfigyelhető volt, hogy az előttük élt generáció örökségét gondosan megőrizték, mint esetünkben is látható, az arra alkalmasnak tartott darabokat beépítették a ruhatárukba - akár átalakítás után -, és óvták az egykor vagyoni állásukat reprezentáló viseleteiket. Nem csak az eladó, de a családja (férje, fia és unokái) is tisztelettel és kellő odafigyeléssel bánnak a ruhatárral, bár a családtagok gyakorta próbálták ezt a figyelmet elrejteni. Az eladó vélt vagy valós félelme, hogy a fia majd az ő halálát követően elégeti a ruhákat, és nem marad semmi utána. Ez a mozzanat is rávilágít arra, hogy egy paraszti sorból származó nő és egy művész között is vonhatunk párhuzamot, hiszen mindketten létrehoznak egy gyűjteményt, amelyet fejlesztenek, gondoznak, ápolnak, és amelynek meglétével biztosítani gondolják vagy látják az elmúlás után a „halhatatlanságuk” lehetőségét.

188