Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Kovács Krisztián: A kékkői járás területének történeti földrajza a 150 éves török uralom alatt
5. sz. táblázat. A Kékkői járás település- és ház számai az 1596-1608 közötti adóösszeírások alapján év 1596 1598 1 1600 1603 | 1608 adóalap porta ház település szám 61 46 18 19 19 szám 139,5 570 132 90 73 átlag 3,03 12,39 7,33 4,74 3,84 Alsópetény, Debercsény, Kissztrácin, Romhány, Szele falvak az 1596-os pusztulás után 1598-ra új életre keltek. Az 1596-ban még lakott Bakó, Bússá,46 Cselőte, Csesztve, Kisromhány, Mohora, Szalatnya47 azonban 1598-ban nem került összeírásra. Az ekkor regisztrált 46 település közül 26 adózott a török felé is. A hadi események súlyosan érintették a megye ezen részét is. 1599 második felében a tatárok Vác környékét dúlták, egy nagyobb csapatuk egészen az Ipoly völgyéig nyomult és pusztította a falvakat mindaddig, míg Szécsénynél vereséget nem szenvedtek, és vissza nem űzték őket délre.48 A pusztítás azonban nem maradt nyomtalan a vidéken. A Kékkői járás 1600-ra elvesztette településeinek 61 %-át. A 4. sz. térképen látható (mellette összehasonlításként az 1596. évi állapot), hogy a kékkői járás területén az Ipolytól délre eső területek teljesen eltűntek az összeírásokból, mindössze a Kékkő és Szécsény közti terület maradt meg épen a tatár pusztítástól. 46 ma: Busince, Szlovákia 47 Kékkőtől délkeletre található puszta 48 BELITZKY, 1972.159. p. 16
